Tegnap volt a napja, hogy megvendégeltem Hugit. Ez már jó régre visszanyúló szokás közöttünk, tegnap nem is bírtuk rendesen kiszámolni, hogy pontosan hány éve is már. De tény, hogy ilyenkor egyszerre ünneplünk meg mindent. Névnap, születésnap és karácsony egy kalap alá. Én főzök, ő hozza a bort, ajándékolunk és hosszan-hosszan beszélgetünk. És ez nagyon jó így.
Mivel Hugi nagyon italofil. Azaz nagyon szeret mindent, ami olasz legyen szó konyháról vagy akár férfiakról. Nos ezért olasz kajákat kell egy ideje prezentálnom. Nem is esik olyan nagyon nehezemre :o).
A tegnap esti menüt már egyszer korábban elkövettem, de szerintem egyre közelebb kerülök a legjobbhoz. Mondhatnám persze, hogy saját ötlet, azt is mondhatnám, hogy egy olasz nagymama árulta el. De az az igazság, hogy biztos vagyok benne, hogy le van írva már valahol máshol is, akkor is, ha én kísérleteztem ki azt, amit most leírok.
A történethez persze hozzátartozik, hogy mint a nevéből is kiderül, csirke étel. Ehhez képest egy deka csirkemell filét sem lehetett kapni tegnap délelőtt a környező nagybevásárlóban, sem a hentesnél. Utóbbinál legalább csontos formájában volt mell, s így volt módom, kicsit bíbelődve ugyan, saját kezűleg filét készíteni.
Parmai csirkemell tésztakörettel
A csirkemelleket megmossuk, enyhén (!) lesózzuk, és állni hagyjuk. Elkészítjük a körethez a paradicsomos sugot. Egy közepes fej vöröshagymát apróra kockázunk kevés olajon dinsztelünk és sózunk. Kis vízzel felöntve főzhetjük is, hogy hamarabb összeessen. Mikor megpuhult hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és az őrölt borsot, valamint egy olyan evőkanálnyi paradicsompürét is. A pürét, ha tudjuk pirítsuk le pisit, de ügyelve, a fokhagyma semmiképp ne égjen meg, mert rettenetesen megkeseredik akkor. A paradicsomos fokhagymás zamatok már kellőképp belengik a levegőt, amikor a hámozott és kicsit összeaprított paradicsomot is hozzáborítjuk. Egy teáskanál cukorral kicsit kiegyensúlyozhatjuk a paradicsom savasságát. Húsz percig rotyog eztán néha megkeverve a ragu. A nagyobbacska paradicsomdarabokat szétnyomkodhatjuk a fakanál fejével. Fekete olajbogyókat (magozottat) felezünk eközben, hogy ne unatkozzunk nagyon. Majd, ha sugo kezdi elfőni a levét hozzátesszük a félbevágott fekete bogyókat. Még öt percig fő együtt a vörös massza, aztán késznek nevezhetjük, de előtte oregánóval ízesítjük és ellenőrizzük a sósságát is.
A csirkemelleket leöblítjük majd gyengéden fellazítjuk. Ezt követően sós, szélen szárított sonkára (parmai a legjobb) terítjük a kilapogatott húst, és felgöngyöljük, úgy, hogy kivülről sonka fedje a csirkemellet. Kiolajozott tepsibe fektetjük a göngyölegeket, pár csepp olajat rá is csepegtetünk, majd sütőbe toljuk. Fólia alatt húsz percig, majd anélkül pirulásig sütjük kb. 200 fokon.
Vizet forralunk s elkészítjük a tésztát, mely lehet szinte bármi, a lényeg, hogy lecsepegtetés után nem olajjal, hanem a kész paradicsomos raguval forgatjuk össze.
Nekem ízlett. :o)
Mivel Hugi nagyon italofil. Azaz nagyon szeret mindent, ami olasz legyen szó konyháról vagy akár férfiakról. Nos ezért olasz kajákat kell egy ideje prezentálnom. Nem is esik olyan nagyon nehezemre :o).
A tegnap esti menüt már egyszer korábban elkövettem, de szerintem egyre közelebb kerülök a legjobbhoz. Mondhatnám persze, hogy saját ötlet, azt is mondhatnám, hogy egy olasz nagymama árulta el. De az az igazság, hogy biztos vagyok benne, hogy le van írva már valahol máshol is, akkor is, ha én kísérleteztem ki azt, amit most leírok.
A történethez persze hozzátartozik, hogy mint a nevéből is kiderül, csirke étel. Ehhez képest egy deka csirkemell filét sem lehetett kapni tegnap délelőtt a környező nagybevásárlóban, sem a hentesnél. Utóbbinál legalább csontos formájában volt mell, s így volt módom, kicsit bíbelődve ugyan, saját kezűleg filét készíteni.
Parmai csirkemell tésztakörettel
A csirkemelleket megmossuk, enyhén (!) lesózzuk, és állni hagyjuk. Elkészítjük a körethez a paradicsomos sugot. Egy közepes fej vöröshagymát apróra kockázunk kevés olajon dinsztelünk és sózunk. Kis vízzel felöntve főzhetjük is, hogy hamarabb összeessen. Mikor megpuhult hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és az őrölt borsot, valamint egy olyan evőkanálnyi paradicsompürét is. A pürét, ha tudjuk pirítsuk le pisit, de ügyelve, a fokhagyma semmiképp ne égjen meg, mert rettenetesen megkeseredik akkor. A paradicsomos fokhagymás zamatok már kellőképp belengik a levegőt, amikor a hámozott és kicsit összeaprított paradicsomot is hozzáborítjuk. Egy teáskanál cukorral kicsit kiegyensúlyozhatjuk a paradicsom savasságát. Húsz percig rotyog eztán néha megkeverve a ragu. A nagyobbacska paradicsomdarabokat szétnyomkodhatjuk a fakanál fejével. Fekete olajbogyókat (magozottat) felezünk eközben, hogy ne unatkozzunk nagyon. Majd, ha sugo kezdi elfőni a levét hozzátesszük a félbevágott fekete bogyókat. Még öt percig fő együtt a vörös massza, aztán késznek nevezhetjük, de előtte oregánóval ízesítjük és ellenőrizzük a sósságát is.
A csirkemelleket leöblítjük majd gyengéden fellazítjuk. Ezt követően sós, szélen szárított sonkára (parmai a legjobb) terítjük a kilapogatott húst, és felgöngyöljük, úgy, hogy kivülről sonka fedje a csirkemellet. Kiolajozott tepsibe fektetjük a göngyölegeket, pár csepp olajat rá is csepegtetünk, majd sütőbe toljuk. Fólia alatt húsz percig, majd anélkül pirulásig sütjük kb. 200 fokon.
Vizet forralunk s elkészítjük a tésztát, mely lehet szinte bármi, a lényeg, hogy lecsepegtetés után nem olajjal, hanem a kész paradicsomos raguval forgatjuk össze.
Nekem ízlett. :o)
