2007. május 10., csütörtök

Éljen a bizonytalanság!

Kedden "állás-interjún" voltam. Azért az idézőjel, mert valójában csak szőrmentén beszélgettünk erről-arról a főnökkel, és nem mondanám, hogy különösebben vizsga szitu lett volna. Aztán a délutáni próba alatt már éreztem a nyakam körül a hurok szorítását. Tegnap egy újabb gyakorlat volt soron, amit a jelek szerint elég jól abszolváltam, viszont ma hiába mentem be úgy, hogy "na, akkar beszéljük meg, hogy mennyi az annyi", a főnök rendkívül elfoglalt, ezért a végső amment majd csak a jövő héten hallom meg. Hogy ez vajon az alkalmazásomat jelenti e majd, arról foggalmam sincsen. Kedves biztatgat, hogy, ha ennyire jófejek amúgy velem, és koccintunk a főnökkel, amikor véletlenül összeakadunk a városban, akkor nem lesz semmi gáz. Én azért nem vennék még rá mérget. Szóval tessék szorítani!

És "most egy kis más", ahogy tanult (később FKgP szóvivő és cicababa) újságíró kolegínám mondaná: átkerült a piros sarok-kanapé az új Bikk-lakba, mely innentől kezdve már visszavonhatatlanul Bambi-kuckó is. A sarokkanappé sajna nem fért bele a kamerába, de a rajta trónoló Boog igen.

Nincsenek megjegyzések: