Oncidium

Az oncidium egy orchideaféle. Szép apró virága vannak, melyeket hosszú fürtökben bont ki az orchideákra oly jellemző "virágágon", mely a levélágak tövénél sarjad. És ez a csodás növény most a konyhánkaban virít és tölti be kellemes illatával a helységet. (A fotón a konyhai "növényke" egyik lehullatott virága látható.)
Ma dísznövénykiállítás és -vásáron jártunk Bambikával, és ott szereztük ezt a szemrevaló példányt, potom pénzért. De mellette még befektettünk egy kis mini mocsári kertbe, amihez első körben a növény anyagot, néhány harmatfű fajt szereztünk be, a következő lépés a mész mentes tőzeg, és a tálszerű telepítő edény lesz. Már nagyon várom... :o)
A bruschette finom volt. Hát még a tejszínes eper utána.

Mamma pizzája

Tegnap szűkebb kompániám nálam ebédelt. Amolyan évadzáró, jövő évadra tervező kis kupaktanácsot tartottunk. Mivel lehetne megvendégelni négy barátot? Kitaláltam, hogy csinálok igazi kézzel gyúrt pizzát.
Csütörtök este láttam neki, a kelt tésztának pihennie kell. Vettem fél kiló lisztet, negyed liter tejet, fél pohát tejfelt és egy morzsányi élesztőt ezeket jól összekevertem, gyúrtam, dagasztottam. Mikor lassan levált a kezemről (ezen kicsit segítettem liszttel), egy formás kis kupacot alakítottam belőle.
A kupacot egy kiolajozott tálba raktam, s folpackkal lefedve a hűtőbe tettem állni.
Aztán tegnap reggel Kedvessel felkerekedtünk. A piacra megérkezve a hömpölygő forgatagba vetődtünk, sok gyönyörű virág, zöldség és gyümölcs közt téblábolva válogattuk ki az ebédhez és a hétvégére valókat. Mélypiros paradicsomok, hófehér főzőhagymák, rózsás újburgonyák és csodás eprekkel megrakodva értünk haza. Egy picit csaltunk és előre reszelt sajtot nomeg tejszínhabot az eperhez már a helyi ábécében szereztünk.
Itthon aztán nekiálltam. A sütőt előmelegítésre állítottam, paradicsomot, házikolbászt karikáztam. A tésztát kinyújtottam, két tepsibe terítettem, megkentem pizakrémmel, megszórtam oregánóval és bazsalikommal, majd beborítottam előbb kolbásszal, aztán befedtem az egészet a vastag paradicsom szeletekkel. Gazdagon meghintve sajttal húsz, huszonöt percre a sütőbe toltam a tepsiket.
Az egészben az volt a rossz hogy túl hamar elfogyott. :o) Ma Bruschette lesz vacsorára. Legalábbis valami olasmi. ;o)Éljenek a Mediterrán ízek!

Erdő

Kedves mondta a minap, hogy, ha nem hallik be az utcai forgalom, akkor a közeli akác- és hársfák egészen erdei környezetet varázsolnak. Mostanra a lobok eltakarják a túloldal házait, s így ha az ember egy csendes hétvégi délelőttőn kitekint az erkélynek nevezett kilépőnk felett a madárcsicsrgés fülsiketítő zajában látja a hullámzó zöldet, és egyszerre egy smaragd álomban találja magát. Leleményes írónk ezt az érzést kívánja fokozni, azzal, hogy további zöldet telepít a négyzetméternyi betonlapra mely a szobától nyugatra a levegőbe függeszkedik, s nem átallanak erkélynek nevezni. a ződ meg virágzik s az egész így lesz mesés. :o)

Éljen a bizonytalanság!

Kedden "állás-interjún" voltam. Azért az idézőjel, mert valójában csak szőrmentén beszélgettünk erről-arról a főnökkel, és nem mondanám, hogy különösebben vizsga szitu lett volna. Aztán a délutáni próba alatt már éreztem a nyakam körül a hurok szorítását. Tegnap egy újabb gyakorlat volt soron, amit a jelek szerint elég jól abszolváltam, viszont ma hiába mentem be úgy, hogy "na, akkar beszéljük meg, hogy mennyi az annyi", a főnök rendkívül elfoglalt, ezért a végső amment majd csak a jövő héten hallom meg. Hogy ez vajon az alkalmazásomat jelenti e majd, arról foggalmam sincsen. Kedves biztatgat, hogy, ha ennyire jófejek amúgy velem, és koccintunk a főnökkel, amikor véletlenül összeakadunk a városban, akkor nem lesz semmi gáz. Én azért nem vennék még rá mérget. Szóval tessék szorítani!

És "most egy kis más", ahogy tanult (később FKgP szóvivő és cicababa) újságíró kolegínám mondaná: átkerült a piros sarok-kanapé az új Bikk-lakba, mely innentől kezdve már visszavonhatatlanul Bambi-kuckó is. A sarokkanappé sajna nem fért bele a kamerába, de a rajta trónoló Boog igen.

Tavasz és újjászületés...

Természetesen semelyik, a címben említett, nyálas fogalomban nem hiszek. A korábbi írásaim folytatása várható emitt. Az előző blog elfáradt kissé, részben az olvasótáborral kívánok szakítani, részben a saját stílusomat kell picikét update-elni. Mert ahogy a fák is megváltoztatják kérgüket, lombozatukat, úgy én is változom. Bár a lényeg ugyan az marad.


A rengeteg lemaradást nem fogom, akárcsak megpróbálni, behozni. Azok legyenek az elveszett idő részei. Persze lehet, hogy fogok azokból a pllanatokból is idézgetni, de semmiképp nem fogok egész napokat a saját múltam összegzésére feccölni. Jön még elég nap, amit le lehet írni.


Kedves régi és új olvasók, tartsatok velem az újrakezdésben, a folytatásban.