Takonyba fulladt szilveszter

Harmincadikán kis elő-Szilveszteri partyt tartottunk Bambikával kicsiny lakunkban. Bár elsőre tíz főre számoltam, végül csak hatan lettünk, de így is remek volt a hangulat. Főztem kreol sertésragut, Bambi csinált narancsos-csokis muffint, meg volt, aki tiramisút hozott, volt, aki virslis hasét. Szóval nagy terülj asztalkám lett belőle a végén. Fél kettőig győztük. Addig fogyott a cirfandli (a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet jóvoltából), a bikavér (az Ostoros pincészettől), a Gemenc Cuveé (a Szekszárd Présház elgondolásában) végezetül pedig egy kevés fekete ribizli pálinka (Zsindelyes Pálinkaház).
Mit is mondjak... Jó hangulatú este volt, és mivel sokfelé folyt, nem is igen ártott a bor, sem a pálinka, s így juthatott idő arra is, hogy kicsit elidőzzek az ízek felett. A cirfandli továbbra is remek gyümölcsbor, és kiválóan megy desszertekhez, esti beszélgetéshez (jut eszembe, asszem el is megyek egy újabb adagért). A bikavér meglehetősen karakán bor volt, száraz és erős, nem így a zömmel hasonló szőlőfajtákat házasító Gemenci Cuveé, mert ez lágyabb szinte selymes és jócskán gyengédebb bor volt. A pálinka egyszerűen fantasztikusan gyümölcsös és friss volt, meg persze bazi erős.
A kellemes estve soránaddig addig beszélgettünk, hogy kitaláltuk, elmegyünk mégis bulizni Szilveszter éjjelén. Bambikával eredetileg itthonülős, virslizős, pezsgőzős óév búcsúztatást terveztünk. Ám az ital, a jó társaság hatására fellelkesültnk, és bulizhatnékunk is támadt.
Az év utolsó napjára erős torokkaparással ébredtem, és sejtettem, nem lesz ez így jó. Délutánra kárkogtam és ömlött belőlem a nyálka, nem részletezném. Megfáztam. Közben behavazott, ígyaztán hiába is hívtak, Bambikával tartottuk magunkat az eredeti tervünkhöz, és éjfél után lefeküdtünk aludni.

Hogy valami kellemessel zárjak, leírom az elő-Szilveszter esti fő fogás elkészítését.

Kreol sertésragú

Lapockát vagy combot kockázz fel mintha pörköltnek csinálnád. Apríts még vöröshagymát és fokhagymát is. Kezdd el a hagymát dinsztelni némi zsiradékon adj hozzá sót, s ha megpuhult a fokhagymát si keverd hozzá, amíg ki nem adja az illatát, tégy hozzá őrőlt borsot, és ekkor egy pici csilipaprikával megbolondíthatod az alapot. Add hozzá a kockára vágott húst és párold fehéredésig. Addj hozzá narancslevet (dobozos is jó) úgy, hogy az edény kétharmadáig érjen. Főzd így tovább néha kevergesd meg. Bő fél óra főzés után addj a húshoz körülbelül kétharmad annyi narancsvelőt nagy kockákra vágva, de ügyelve, nehogy a fehér részét hozzákeverd!
Még bő negyedóráig rotyogtasd tovább. Étkezési keményítővel, vagy egy híg (és narancslével felöntött) rántással sűrítsd készre a ragú szaftját. Nem az a cél, hogy kemény legyen hanem, hogy ne follyon olyan gyorsan. Köretnek hercegnő burgonyát, burgonyafánkot, krokettet ajánlok.

Jó étvágyat! :o)

Kifosztott baromfihús-pult

Tegnap volt a napja, hogy megvendégeltem Hugit. Ez már jó régre visszanyúló szokás közöttünk, tegnap nem is bírtuk rendesen kiszámolni, hogy pontosan hány éve is már. De tény, hogy ilyenkor egyszerre ünneplünk meg mindent. Névnap, születésnap és karácsony egy kalap alá. Én főzök, ő hozza a bort, ajándékolunk és hosszan-hosszan beszélgetünk. És ez nagyon jó így.
Mivel Hugi nagyon italofil. Azaz nagyon szeret mindent, ami olasz legyen szó konyháról vagy akár férfiakról. Nos ezért olasz kajákat kell egy ideje prezentálnom. Nem is esik olyan nagyon nehezemre :o).
A tegnap esti menüt már egyszer korábban elkövettem, de szerintem egyre közelebb kerülök a legjobbhoz. Mondhatnám persze, hogy saját ötlet, azt is mondhatnám, hogy egy olasz nagymama árulta el. De az az igazság, hogy biztos vagyok benne, hogy le van írva már valahol máshol is, akkor is, ha én kísérleteztem ki azt, amit most leírok.
A történethez persze hozzátartozik, hogy mint a nevéből is kiderül, csirke étel. Ehhez képest egy deka csirkemell filét sem lehetett kapni tegnap délelőtt a környező nagybevásárlóban, sem a hentesnél. Utóbbinál legalább csontos formájában volt mell, s így volt módom, kicsit bíbelődve ugyan, saját kezűleg filét készíteni.

Parmai csirkemell tésztakörettel

A csirkemelleket megmossuk, enyhén (!) lesózzuk, és állni hagyjuk. Elkészítjük a körethez a paradicsomos sugot. Egy közepes fej vöröshagymát apróra kockázunk kevés olajon dinsztelünk és sózunk. Kis vízzel felöntve főzhetjük is, hogy hamarabb összeessen. Mikor megpuhult hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és az őrölt borsot, valamint egy olyan evőkanálnyi paradicsompürét is. A pürét, ha tudjuk pirítsuk le pisit, de ügyelve, a fokhagyma semmiképp ne égjen meg, mert rettenetesen megkeseredik akkor. A paradicsomos fokhagymás zamatok már kellőképp belengik a levegőt, amikor a hámozott és kicsit összeaprított paradicsomot is hozzáborítjuk. Egy teáskanál cukorral kicsit kiegyensúlyozhatjuk a paradicsom savasságát. Húsz percig rotyog eztán néha megkeverve a ragu. A nagyobbacska paradicsomdarabokat szétnyomkodhatjuk a fakanál fejével. Fekete olajbogyókat (magozottat) felezünk eközben, hogy ne unatkozzunk nagyon. Majd, ha sugo kezdi elfőni a levét hozzátesszük a félbevágott fekete bogyókat. Még öt percig fő együtt a vörös massza, aztán késznek nevezhetjük, de előtte oregánóval ízesítjük és ellenőrizzük a sósságát is.
A csirkemelleket leöblítjük majd gyengéden fellazítjuk. Ezt követően sós, szélen szárított sonkára (parmai a legjobb) terítjük a kilapogatott húst, és felgöngyöljük, úgy, hogy kivülről sonka fedje a csirkemellet. Kiolajozott tepsibe fektetjük a göngyölegeket, pár csepp olajat rá is csepegtetünk, majd sütőbe toljuk. Fólia alatt húsz percig, majd anélkül pirulásig sütjük kb. 200 fokon.
Vizet forralunk s elkészítjük a tésztát, mely lehet szinte bármi, a lényeg, hogy lecsepegtetés után nem olajjal, hanem a kész paradicsomos raguval forgatjuk össze.

Nekem ízlett. :o)

Kívánság-ebéd (vacsora?)

Ahogy arról Bambika már írt idén kétszer is karácsonyoltunk. Az előzetes tervek szerint december 21-én akartunk saját ünneplőset tartani, de az ajándék átadás korábbra tolódott. Viszont a főzőcske, meg fa állítás meg dzsingli-bellezés maradt tegnapelőttre.

Volt remekbe szabott muffin (Kedves saját receptje szerint) és pulyka, kívánságra.

Aszalt szilvás pulyka:

Végy egy darab pulykamell filét - én olyan kilónyit akartam, kicsit többet adtak, így a lekanyarított rész jó lett pörköltnek, amiből talán hortobágyi palacsinta lesz majd a két ünnp közt -, a szép színhúst merítsed tejbe úgy, hogy az jól ellepje. A tejbe tégy sót, szerecsendíót és fokhagymát ízlésed szerint. Hagyd a pulykát ázni, úszni, lazulni egy napig - tizenkét óra is elég, de a 24 még jobb. Mikor az idő letelt, vedd ki a húst a fűszeres léből, csepegtesd le majd tűzdeld meg alaposan aszaltszilvával - könnyebben megy, ha a szilvákat előtte félbe, harmadba darabolja az ember. Mikor már nem fér máshová nem fér a szilva, fogd az előre leszelt hajszál vékony bacont és tekerd, burkold be vele a húst ahogy éred, ki ne látszon semmi a pulykából. Ha ezzel megvagy, akkor kissé kiolajozott tepsibe helyezve olyan 180-200 fokra előmelegített sütőben előbb fólia alatt majd végül nélküle süsd készre. Kilónként egy órát érdemes számolni sülési időnek.
A kisült pecsenyelét gyorsforralóban némi ketchup és mustár hozzáadásával beforralva kész pecsenyemázat kapsz.
Köretnek hajában főtt krumplit ajánlok hozzá.

Jó étvágyat a karácsonyi remekhez!

Vajas kenyér kolbásszal és uborkával

Nosztalgikus reggeli az ilyen. Valamiért a csemegeuborka és a kolbász párosa egy szendvicsen a gyermekkorom idézi. Biztos benne van az, hogy a Nagyim, aki a legtündéribb nagyik egyike volt amíg élt, sokszor készített katonákat nekem. A katona egy akkorka darb kenyér, amire épp' egy karika kolbász és egy szelet uborka fér rá. Miniszendvics, vagy ahogy a spanyolok hívják, tapas. Ezeket a katonákat gyártotta nekem villámsebesen az én nagymamám, amikor nála voltam reggeli időben. Én pedig versenyeztem, hogy vajon hamarabb meg tudom e enni, mint amilyen gyorsasággal ő elkészíti őket. Nyilván ez egy ügyes trükk a nem vagy keveset evő, vagy ilyennek hitt unoka feltáplálásában. De akkoriban nem gondoltam bele ebbe, csak faltam a katonákat.
Ma ízhatásra ilyen reggelit készítettem. És ez egy kicsit visszahozott abból az időből, amikor még lábujjhegyre kellett állnom, hogy kezet moshassak, vagy amikor még nem ért le a lábam a székről, miközben a citromos tea gőze mellett katonákat faltam.
Nosztalgikus az idő. A hétvégén három temetőben voltam. Egyre több virágot kell kivinni, egyre több sírt meglátogatni, egyre újabbakat. Meg ilyenkor így évfordulók tájékán amúgy is hajlamosabb vagyok összegezni és mérlegelni. Hiába a pezsgő, a társaság a társasjáték (amit ezúton is köszönök Bambikának!), azért csak elmerengek, hogy honnan hová, eddig és ezután. A dolgokkal alapvetően elégedett vagyok, és elfogadom a megváltoztathatatlanokat, de aki ismer tudja hogy alapvetően semmivel sem elégszem meg. Mellesleg épp most énekelték Amorf Ördögék, hogy:

Élj a mának, ne a mamának!
Mutass fityiszt a belvilágnak!
Költs a nőkre, legyél sportos,
Felkészült és nagyon hangos!
Élj a mának, ne a mamának!
Ments a vízből katicákat!
Ne légy finnyás, együnk sötétet!
Keressünk a Marson közértet!

Fejek fel, és mosoly. Mert, ha valamikor tíz éve az APEH nem kúrja el az adóazonosító jelem, akkor már talán utalták volna a szeptemberi és októberi fizumat. Ami nem gáz mert végülis a szülinapra kapott ajándékokra szánt pénz elkölthető megélhetésre is... :o)
Még jó, hogy a két másik munkahelyem, ahol persze negyed ennyit sem keresek legalább nem szórakozik ilyesmikkel és kifizet. És végülis süt a Nap is.

Összeszedem magam és elzúzok a suliba. Igen, oda, ahol nem fizetnek a munkámért... :o)

Bréking nyúz 13:10: A fizetést póntlólagos utalással a napokban eljuttatják a számlámra. Juppííí!

Mamma pizzája

Tegnap szűkebb kompániám nálam ebédelt. Amolyan évadzáró, jövő évadra tervező kis kupaktanácsot tartottunk. Mivel lehetne megvendégelni négy barátot? Kitaláltam, hogy csinálok igazi kézzel gyúrt pizzát.
Csütörtök este láttam neki, a kelt tésztának pihennie kell. Vettem fél kiló lisztet, negyed liter tejet, fél pohát tejfelt és egy morzsányi élesztőt ezeket jól összekevertem, gyúrtam, dagasztottam. Mikor lassan levált a kezemről (ezen kicsit segítettem liszttel), egy formás kis kupacot alakítottam belőle.
A kupacot egy kiolajozott tálba raktam, s folpackkal lefedve a hűtőbe tettem állni.
Aztán tegnap reggel Kedvessel felkerekedtünk. A piacra megérkezve a hömpölygő forgatagba vetődtünk, sok gyönyörű virág, zöldség és gyümölcs közt téblábolva válogattuk ki az ebédhez és a hétvégére valókat. Mélypiros paradicsomok, hófehér főzőhagymák, rózsás újburgonyák és csodás eprekkel megrakodva értünk haza. Egy picit csaltunk és előre reszelt sajtot nomeg tejszínhabot az eperhez már a helyi ábécében szereztünk.
Itthon aztán nekiálltam. A sütőt előmelegítésre állítottam, paradicsomot, házikolbászt karikáztam. A tésztát kinyújtottam, két tepsibe terítettem, megkentem pizakrémmel, megszórtam oregánóval és bazsalikommal, majd beborítottam előbb kolbásszal, aztán befedtem az egészet a vastag paradicsom szeletekkel. Gazdagon meghintve sajttal húsz, huszonöt percre a sütőbe toltam a tepsiket.
Az egészben az volt a rossz hogy túl hamar elfogyott. :o) Ma Bruschette lesz vacsorára. Legalábbis valami olasmi. ;o)Éljenek a Mediterrán ízek!