Budapest, Budapest, de csodás... vol.2

Valahol ott hagytam abba, hogy szombat este egy nagyon nagyon remek helyen költöttük el vacsoránkat, és hiába kértük öt fősre asztalunk, csak nem jött egyik remélt kísérőnk sem. Vacsi után egy kisebb vargabetűvel (Bembinak nadrágcsere kellett) elindultunk bele a hatalmas éjszakába. A Ferenciek terén vártuk össze a többieket: Hugit és az ő lovagját, Steo-t és az ő gerlepár barátait. Szinte fagyásig kellett várni az utóbbiak jövetelére. És aztán nekivágtunk, hogy megnézzük magunknak az Capellát.
Steo előre az elnézésünk kérte, de mint mondta, nem biztos, hogy nagy durranás lesz ez a pótszilveszter. A sokk akkor ért, amikor Bambikával együtt kifizettünk még egy belépőnyit a ruhatárban. Pedig nem vetkőztünk alsógatyóra, sőt talán két három darab ruhát tettünk be per fő... Mégis ezerötszáz lett a vége, mert a helyes, ám oltári bunkó ruhatáros arc nem tudott visszaadni. Megérkezésünk utáni másik döbbenet a pultos srác volt. A legfelső szinten ugyanis az egyik "régi ismerősöm" egy meglehetősen jóseggű hajti pajtika adogatta az italokat. Azóta kicsit kikupálódott és úgy tűnt jot tett neki a pesti levegő. A nézők között feltűnt Andy Vajna, aki az első műsor után röviddel le is lépett. Ha befektetni akar a Capellába, akkor az egyrészt jó, másrészt a dolgok jelen állása szerint kissé kockázatos. Az átalakuló félben lévő színes kis hernyó most bebábozódva csüng, és nem tudni vajon káposztalepke vagy csodás danaisz lesz-e belőle. Koktél nincs, a néhány száz vendégre két mosdó jut, az egyik tánctér épp efelé átjáróház, az előadóknak úgy kell a tömegben felfurakodni a színpadra. De mindezzel együtt jól szórakoztunk azért. Miss Daisy hangját azóta sem feledem. És rengeteg ötletem támadt, hogy hopgyan lehetne jobban, ütősebben műsort csinálni, hogyan lehetne szerkeszteni azt, ami most inkább csak egymás után dobott etűdök egyvelege volt.
Fél ötre érkeztünk vissza Balázsékhoz, szóval nem mondhatnám, hogy hamar leléptünk. Egy darabig még beszélgetttünk hármasban a konyhában, aztán aludni térjünk. Én épp csak behunytam a szemem, és amint kinyitottam azt láttam, hogy Bambika mérgezett egér módra fötör és pakol, és noszogat engem is, hogy készüljek,mert szerinte el fogok késni. Végül még egy gyors-ebéd is belefért és a vonatot is elértük. Hogy aztán a rákövetkező pár napban kipihegjük az utazást immár itthon.

Budapest, Budapest, de csodás...

Bambika sikeresen véve több akadályt végül megszerezte a Budapest Bár elnevezésű válogatás albumot. A múlt század első felének sanzonjait és kupléit dolgozták fel hazai "alternatív" zenecsinálók. A részletes ajánlót rábízom azért, de mindenképp le kell írnom, hogy pesti kiruccanásunknak kellemes hátteréül szolgált.

Írásom igen hosszúra kerekedett, igyekeztem különálló egységekre bontani, a könnyebb olvashatóság kedvéért.

---

Bizony Pesten jártunk a hétvégén, egész pontosan Budán. Balázst és Tomit látogattuk meg, mintegy visszaadva a nyáron kölcsönzött kenyeret. A bő két és fél napba minden belefért, vagy majdnem minden. A pénteki hajnali fél négyes kelés sajnos mindenképp. Meg egy kis lógás miatti bírság is, ami valószínüleg inkább keresetkiegészítő volt a "kedves" BKV-és alkalmazottaknak.

Pénteken aztán elzarándokoltunk két nagy szerepjátékos "szentélybe" is. Így Bambi végre láthatta azt a boltot, aminek nevét a homályos misztikum köde lengte be, valahányszor kiejtettem számon. Ott volt és elmondása szerint nagyon meg is kedvelte a Silverland-et Ó-Budán. Aztán voltunk még a Sárkánytűz pesti szaküzletében. Aztán némiképp bevásárolva visszabaktattunk és lerogytunk szállásunkon. Pihegve, kicsit elaludva hevertük ki a sűrű délelőttöt. Aztán, mint főnix, újult erővel Indultunk neki vacsorameghívásunkra.

A Trófea étteremlánc talán nem a főváros ékessége, de hogy három óra alatt van mit élvezni rajta, az kétségtelen. A gyermekkorom vállalati üdüléseit idéző belterű Visegrádi utcai kiszolgáló egység jó időtöltést nyújtott a péntek estére. Amellett, hogy voltak persze nem épp sikerült pácolású húsok, alapvetően és zömmel jóízű és porhanyos étkek kerültek ki a szakács keze alól. Még akkor is, ha a fiatalember inkább volt kedves és szép, mint szaktekintély. Széles vállainak, szőke hajának és huncut kék szemének láttán az étvágy is nagyobb lett. Nem beszélve a formás fenekéről, tyúhú, abba tényleg nem kezdek most bele. Az meg, hogy stikában kaptam egy adagot a repi pulykasaslikból, egy kedves félmosollyal körítve, tovább növelte a "szerelmemet". A diós répatortájuk fenomenális volt és pont.
Este még egy kis kotélozós beszélgetőst tartottunk Balázséknál, Tomi kezét áldja meg a Jó Ég, hogy sok ilyen kellemes (sic!) italt keverjen még. Aztán aludtunk Bambikával, mint akiket letaglóztak.

---

Szombaton reggel, mint a karácsonyi ajándékot úgy kotortuk elő pénteki szerzeményeinket. Csendben lapozgattunk és sugdosva beszélgettünk. Én szinte még a fenyő illatát is éreztem. Majd vendéglátóink ébredtével felkerekedtünk és megnéztük a tétényi Öreg Sekrestyéshez címzett fogadót. Mely nem okozott sem meglepetést sem csalódást. Olyan volt, amilyen lehetett, és amilyennek lennie kellett. A délutánt a trópuson töltöttük és egy kicsit az óceán alá is besétáltunk. Be kell valljam, határozottan kellemes meglepetés volt, amit a Campona Tropicariumában tapasztaltam. Voltak állatok, és simogattam ráját is!

Estve pedig elmentünk Újbuda legszínesebb és legszívesebb csücskibe'. A Kis Borostyán étterem messze felülmúlta mindazt, amit a honlapjuk láttán remélni mertem volna. Ez volt kis kirándulásunk csúcspontja és koronaékköve, ha szabad - és miért ne szabadna - ennyire túlzó minősítést használnom. Olyan az egész, mintha a Keresztapa filmben ülnénk, és közben valahogy mégis Krétán.

Francia sanzon szól, a falon összekacsintanak a szentek az ikonokon, a felszolgálóink olaszos temperamentummal és déltengeri vidámsággal élcelődnek egymással, viszont kedvességük felénk határtalan. Az étlap három nemzet konyháját fonja egy csokorba. És a szakácsok kitesznek magukért, de igazán. A pompás pikáns-bundás póré után, dijoni mártásos borjú végül a velencei fagylaltos fánk úgy csúszott le felé, hogy noszogatni sem kellett. Az egészet valami mese kellemességű egri kékfrankos rosé kísérte. És még, ha Bambi ölébe is dőlt az első pohár, az ahogy ezt a személyzet villámgyorsan, és a tőle telhető legnagyobb odafigyeléssel kezelte, cseppet sem rontott, sőt kicsit még csiszolt a meglelt drágakő fényét. Ahogy valamikor rég a Wittmann fiúk, én is leírom, hogy
Kiszolgálás: angyali
Konyha: üdvözítő

---

Szombat este volt még egy kis Capellás bulizós is, de azt majd később lejegyzem, a vasárnap jobbára csak a hazautazásról szólt, így azt sem most mesélem el.
Viszont ezúton elnézést kérek, mindenkedves pesti ösmerős olvasómtól, a szoros táncrend nem engedte, de majd legközelebb bepótoljuk a találkozást.

Menzai kérdés

Mióta kell málnaszörp az almakompót levébe?!

Szagló-íz

Egy éve is már, hogy Bambikámtól egy nagyon szagos könyvet kaptam, és el is olvastam menten. Ez volt a Parfűm - Egy gyilkos története Patrick Süskind tollából. Szerettem, és nem csak az izgelmes történet vagy az aprólékos lélekábrázolás miatt, hanem azért, mert ráirányította a figyelmemet egy olyan érzékszervre, amit ritkán foglalkoztatok igazán. Az orromra. Pedig a szagok, ahogy egyébként a regényből is kiderül, igen fontos szerepet töltenek be életünkben.

--

Ma a próbateremben egyszerre csak megcsapta az orrom egy illat. Ismerős és kedves szag volt. Valahonnan régről. A náthától beszűkült orrjárataimon át, felülemelkedve a saját és a többiek testszagán, legyűrve a padló hipós felmosójának maradványait ott volt, és virágzott az illat. Virágzott, mert akkor már éreztem ez valamiféle virágillat. Először arra gyanakodtam, hogy a saját narancsvirág illatú tusfürdőmet érzem. De ez valahogy krémesebb volt, és mégis erőteljesebb. Olyan volt, mint a vajba mártott fehér fürtű jázmin, vagy rózsa. Legalábbis ilyen gondolataim támadtak. Aztán rádöbbentem: gardénia.
Bambika hosszú időn át használt gardénia illatú testápolót és tusfürdőt. Utána mindig krémes bársonyos és nagyon elegáns pára burkolta be. Olyan volt, már amennyire emlékszem, mintha fehér virágszirmok burkolták volna be mindenütt, mintha felöltözött volna az illattal.

--

Nem tudom, mié vagy kié volt az illat. Csak azt tudom, hogy miután megéreztem semmire nem tudtam úgy igazán figyelni. Mibőlk állt össze, honnan keveredett az orromba, nem tudom, csak azt , hogy az emléket előhozta.

Takonyba fulladt szilveszter

Harmincadikán kis elő-Szilveszteri partyt tartottunk Bambikával kicsiny lakunkban. Bár elsőre tíz főre számoltam, végül csak hatan lettünk, de így is remek volt a hangulat. Főztem kreol sertésragut, Bambi csinált narancsos-csokis muffint, meg volt, aki tiramisút hozott, volt, aki virslis hasét. Szóval nagy terülj asztalkám lett belőle a végén. Fél kettőig győztük. Addig fogyott a cirfandli (a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet jóvoltából), a bikavér (az Ostoros pincészettől), a Gemenc Cuveé (a Szekszárd Présház elgondolásában) végezetül pedig egy kevés fekete ribizli pálinka (Zsindelyes Pálinkaház).
Mit is mondjak... Jó hangulatú este volt, és mivel sokfelé folyt, nem is igen ártott a bor, sem a pálinka, s így juthatott idő arra is, hogy kicsit elidőzzek az ízek felett. A cirfandli továbbra is remek gyümölcsbor, és kiválóan megy desszertekhez, esti beszélgetéshez (jut eszembe, asszem el is megyek egy újabb adagért). A bikavér meglehetősen karakán bor volt, száraz és erős, nem így a zömmel hasonló szőlőfajtákat házasító Gemenci Cuveé, mert ez lágyabb szinte selymes és jócskán gyengédebb bor volt. A pálinka egyszerűen fantasztikusan gyümölcsös és friss volt, meg persze bazi erős.
A kellemes estve soránaddig addig beszélgettünk, hogy kitaláltuk, elmegyünk mégis bulizni Szilveszter éjjelén. Bambikával eredetileg itthonülős, virslizős, pezsgőzős óév búcsúztatást terveztünk. Ám az ital, a jó társaság hatására fellelkesültnk, és bulizhatnékunk is támadt.
Az év utolsó napjára erős torokkaparással ébredtem, és sejtettem, nem lesz ez így jó. Délutánra kárkogtam és ömlött belőlem a nyálka, nem részletezném. Megfáztam. Közben behavazott, ígyaztán hiába is hívtak, Bambikával tartottuk magunkat az eredeti tervünkhöz, és éjfél után lefeküdtünk aludni.

Hogy valami kellemessel zárjak, leírom az elő-Szilveszter esti fő fogás elkészítését.

Kreol sertésragú

Lapockát vagy combot kockázz fel mintha pörköltnek csinálnád. Apríts még vöröshagymát és fokhagymát is. Kezdd el a hagymát dinsztelni némi zsiradékon adj hozzá sót, s ha megpuhult a fokhagymát si keverd hozzá, amíg ki nem adja az illatát, tégy hozzá őrőlt borsot, és ekkor egy pici csilipaprikával megbolondíthatod az alapot. Add hozzá a kockára vágott húst és párold fehéredésig. Addj hozzá narancslevet (dobozos is jó) úgy, hogy az edény kétharmadáig érjen. Főzd így tovább néha kevergesd meg. Bő fél óra főzés után addj a húshoz körülbelül kétharmad annyi narancsvelőt nagy kockákra vágva, de ügyelve, nehogy a fehér részét hozzákeverd!
Még bő negyedóráig rotyogtasd tovább. Étkezési keményítővel, vagy egy híg (és narancslével felöntött) rántással sűrítsd készre a ragú szaftját. Nem az a cél, hogy kemény legyen hanem, hogy ne follyon olyan gyorsan. Köretnek hercegnő burgonyát, burgonyafánkot, krokettet ajánlok.

Jó étvágyat! :o)

Kifosztott baromfihús-pult

Tegnap volt a napja, hogy megvendégeltem Hugit. Ez már jó régre visszanyúló szokás közöttünk, tegnap nem is bírtuk rendesen kiszámolni, hogy pontosan hány éve is már. De tény, hogy ilyenkor egyszerre ünneplünk meg mindent. Névnap, születésnap és karácsony egy kalap alá. Én főzök, ő hozza a bort, ajándékolunk és hosszan-hosszan beszélgetünk. És ez nagyon jó így.
Mivel Hugi nagyon italofil. Azaz nagyon szeret mindent, ami olasz legyen szó konyháról vagy akár férfiakról. Nos ezért olasz kajákat kell egy ideje prezentálnom. Nem is esik olyan nagyon nehezemre :o).
A tegnap esti menüt már egyszer korábban elkövettem, de szerintem egyre közelebb kerülök a legjobbhoz. Mondhatnám persze, hogy saját ötlet, azt is mondhatnám, hogy egy olasz nagymama árulta el. De az az igazság, hogy biztos vagyok benne, hogy le van írva már valahol máshol is, akkor is, ha én kísérleteztem ki azt, amit most leírok.
A történethez persze hozzátartozik, hogy mint a nevéből is kiderül, csirke étel. Ehhez képest egy deka csirkemell filét sem lehetett kapni tegnap délelőtt a környező nagybevásárlóban, sem a hentesnél. Utóbbinál legalább csontos formájában volt mell, s így volt módom, kicsit bíbelődve ugyan, saját kezűleg filét készíteni.

Parmai csirkemell tésztakörettel

A csirkemelleket megmossuk, enyhén (!) lesózzuk, és állni hagyjuk. Elkészítjük a körethez a paradicsomos sugot. Egy közepes fej vöröshagymát apróra kockázunk kevés olajon dinsztelünk és sózunk. Kis vízzel felöntve főzhetjük is, hogy hamarabb összeessen. Mikor megpuhult hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és az őrölt borsot, valamint egy olyan evőkanálnyi paradicsompürét is. A pürét, ha tudjuk pirítsuk le pisit, de ügyelve, a fokhagyma semmiképp ne égjen meg, mert rettenetesen megkeseredik akkor. A paradicsomos fokhagymás zamatok már kellőképp belengik a levegőt, amikor a hámozott és kicsit összeaprított paradicsomot is hozzáborítjuk. Egy teáskanál cukorral kicsit kiegyensúlyozhatjuk a paradicsom savasságát. Húsz percig rotyog eztán néha megkeverve a ragu. A nagyobbacska paradicsomdarabokat szétnyomkodhatjuk a fakanál fejével. Fekete olajbogyókat (magozottat) felezünk eközben, hogy ne unatkozzunk nagyon. Majd, ha sugo kezdi elfőni a levét hozzátesszük a félbevágott fekete bogyókat. Még öt percig fő együtt a vörös massza, aztán késznek nevezhetjük, de előtte oregánóval ízesítjük és ellenőrizzük a sósságát is.
A csirkemelleket leöblítjük majd gyengéden fellazítjuk. Ezt követően sós, szélen szárított sonkára (parmai a legjobb) terítjük a kilapogatott húst, és felgöngyöljük, úgy, hogy kivülről sonka fedje a csirkemellet. Kiolajozott tepsibe fektetjük a göngyölegeket, pár csepp olajat rá is csepegtetünk, majd sütőbe toljuk. Fólia alatt húsz percig, majd anélkül pirulásig sütjük kb. 200 fokon.
Vizet forralunk s elkészítjük a tésztát, mely lehet szinte bármi, a lényeg, hogy lecsepegtetés után nem olajjal, hanem a kész paradicsomos raguval forgatjuk össze.

Nekem ízlett. :o)

Kívánság-ebéd (vacsora?)

Ahogy arról Bambika már írt idén kétszer is karácsonyoltunk. Az előzetes tervek szerint december 21-én akartunk saját ünneplőset tartani, de az ajándék átadás korábbra tolódott. Viszont a főzőcske, meg fa állítás meg dzsingli-bellezés maradt tegnapelőttre.

Volt remekbe szabott muffin (Kedves saját receptje szerint) és pulyka, kívánságra.

Aszalt szilvás pulyka:

Végy egy darab pulykamell filét - én olyan kilónyit akartam, kicsit többet adtak, így a lekanyarított rész jó lett pörköltnek, amiből talán hortobágyi palacsinta lesz majd a két ünnp közt -, a szép színhúst merítsed tejbe úgy, hogy az jól ellepje. A tejbe tégy sót, szerecsendíót és fokhagymát ízlésed szerint. Hagyd a pulykát ázni, úszni, lazulni egy napig - tizenkét óra is elég, de a 24 még jobb. Mikor az idő letelt, vedd ki a húst a fűszeres léből, csepegtesd le majd tűzdeld meg alaposan aszaltszilvával - könnyebben megy, ha a szilvákat előtte félbe, harmadba darabolja az ember. Mikor már nem fér máshová nem fér a szilva, fogd az előre leszelt hajszál vékony bacont és tekerd, burkold be vele a húst ahogy éred, ki ne látszon semmi a pulykából. Ha ezzel megvagy, akkor kissé kiolajozott tepsibe helyezve olyan 180-200 fokra előmelegített sütőben előbb fólia alatt majd végül nélküle süsd készre. Kilónként egy órát érdemes számolni sülési időnek.
A kisült pecsenyelét gyorsforralóban némi ketchup és mustár hozzáadásával beforralva kész pecsenyemázat kapsz.
Köretnek hajában főtt krumplit ajánlok hozzá.

Jó étvágyat a karácsonyi remekhez!