Az utolsó lökés a pénteki vacsora volt. No, meg az arra való reakciók. Két bloggerrel, Párommal és azzal a sráccal: aki elindított a blogírásban elmentünk vacsorázni. A kedvenc helyünkön alig volt asztal, és a díszes és egyre gyarapodó társaság a másik asztal(ok)nál olyan ismerősök voltak, akik közül többen maguk is bloggerek, bloggerinák. Vicces volt életben is látni jó rég vagy soha az életben nem látott író társakat. Vicces volt mert sok mindenre számítottam, de erre nem. A feszélyezett bemutatkozás, a hogy vagy kérdésre összerezzenő szemöldök.
Azért mondom utolsó lökésnek, mert erről írni kell. És én már lassan egy éve nem működöm aktív bloggerként, az ott ücsörgő néhányan pedig restek. Írnak az estéről, de a kellemes összetalálkozást valamiért elfelejtik.
Szó kiált a pusztaságba: örülök, hogy láthattalak benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése