Meglepő fordulatok történnek. Augusztusban felnéztem a teliholdra, s azt mondtam, valami bezeljesedik, valami kitelik. Végre valami olyasmivel foglalkozom, mint amivel valóban kéne. Tanítok méghozzá elég széles spektrumon. Élvezem és szórakoztat, hogy spanyolt taníthatok többnyire olyanoknak, akik erre vevők is. Azon persze el kell gondolkodnom, mit is tegyek azokkal a renitensekkel, akik annyira nem lelkesek.Vagy lelkesítek vagy szigorkodok, persze leginkább mindkettő, csak a helyes arány a kérdés.
Ez a lendület meglehetősen erős, és jól esik végre a nyári depressziómból kifelé lépdelni. Asszem mégiscsak a cselekvés a legjobb antidepresszáns. A jelek szerint elég cselekvős heteim lesznek. Ami amellett, hogy nem engedi negatív irányba fordulni a gondolataimat, még némi pénzt is hoz a konyhára (remélhetőleg).
Főleg kezdőkkel foglalkozom. Ez nem túl mély víz, az előző két év gyakorlatához képest meg aztán kacsaúsztató se. Viszont emiatt van lehetőségem alaposnak lenni, és odafigyelni a részletekre. Talán van némi reményem a minőségi változásra. Szerfelett kellemes, hogy a suliban tudják a nevem a kollégák, és visszaköszönnek. Persze ehhez lehet, hogy az is kell, hogy az ember megélje, milyen az amikor nem ilyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése