félek, hogy mi lesz ma este. A színházi tréning a múlt héten is péntekig elhúzódott, mármint, hogy a kiheverése. Régen volt már az arcizmom izomlázban, de a múlt szerdán megint összejött. Kiváncsi kezdek lenni, hogy ma vajon melyik izomcsoportom terhelődik túl. Panasznak tűnhet, de valójában nagyon örülök. Hiányzott a mozgás. Erre tegnap a teremben ébredtem rá. Valahol a fekpad és a tárogató közt, belémnyilaltt a felismerés, hogy ez jó ideje kimaradt az életemből, pedig milyen jó is tud lenni, mikor az ember csak úgy eldől este sajgó izomhelyekkel, és meg sem mozdul reggelig.
Grátisz testmozgás, hogy a hétvégén a nagymamám régi derítőjét lapátolhatom tele földdel. Nem teljesen világos, hogy miért fontos. Ha igaz, a házat eladtuk, akkor meg nem a mi dolgunk. Meg is kérdem apámat, hogy miért is van szükség erre...
Lassan ideje lesz nekikezdeni a készülődésnek. Kedves egy óra múlva vár az egyetemen, és a hajam úgy áll szerte szana, mintha belenyúltam volna a konnektorba. A szájszagot meg ne is említsük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése