Torokfájás, izomláz

Csütörtök estétől tegnap délig önképző táborban voltam. Egy halom idióta, mint amilyen én is vagyok, kitalálta, hogy színházat akar csinálni. Az önismeret, az emlékek rendszerezése, a testedzés és a gondolkodás mind-mind fontos eszközei a színésznek és a rendezőnek egyaránt.
Ezekre került sor abban a három napban, amit Sikondán töltöttem.
Bár a konkrét tréning csak péntek reggel kezdődött, a két társaság már csütörtök este összeverődött, hogy másnap hajnalban munkához lásson. Hajnali hatkor (talán pár perccel később) nekivágtunk az erdőnek. Ismeretlen, vizes és a hajnali szagoktól nehéz ösvényken lépdeltünk végig tölgyek, bükkök s néhány fenyő közt. Számlálatlanul sok éve már, hogy ilyen korán az erdőben sétáltam, rengeteg emlék rohant meg, képek a túrákról, amiket annyira szerettem. Aztán megálltunk egy tisztás szélén, ahol feladatul kaptunk hat órányi egyedül létet, két emlékkép megtalálását, befelé figyelést és minél kevesebb helyváltoztatást. Természetesen az elemek elviselését.
Az elemek a hideg, az éhség és a fáradtság formájában kúsztak be az elmémbe. Az éhséget viszonylag könnyen és objektíven lehetett kezelni. Nincs mit enni, pont. A hideg a Nap felkeltével megoldódott. Meg persze azután hogy ott hagytam a mező nyugati oldalát, ahová délig nem igen sütött oda a Nap. A domb gerincére felkaptatva a Nap a szemembe sütött. Ám melegét alig éreztem. S igen lassan tudtam csak felengedni. A cipőm sem száradt meg olyan hamar, mint vártam. A fáradtság alattomosan és aprólékosan kezdte ki a koncentráló képességem. Figyelmem lankadt, az emlékek rendszerezése közben gyakran elkalandozott. Grimaszoltam csak úgy magamnak, földgöröngyöket morzsolgattam roppant akkurátusan. Érdekes tapasztalás volt. Rengeteget megtanultam magamról, hogy hogyan viselkedem, ha bizonyos hiányok szorongatnak. Nem mondanám, hogy repetáznék, de színészileg igenis épültem belőle.
Délután aztán ezekből az élményekből kellett valamit megmutatni a többieknek. Igen érdekes performanszokat láttunk. Az enyémnél kiemelték a helyszín választást. Nem értették az üzenenetem. És megvallom én sem voltam benne biztos, hogy minden oké a performanszommal.
Szombaton és vasárnap aztán volt fizikai tréning is rendesen. Amellett, hogy persze a performanszokon is dolgoztunk tovább, magunkban csiszolva, pontosítva a formát.
A sok testmozgás most pizony olyan tagjaimban is fájdalmakat, hoz elő, amiket már évek óta nem éreztem. A hidehg és párás őszi levegő pedig a torkom kezdte ki. Ezért aztán nyögdécselve ülök a monitor előtt, és fáj, ha nyelek. Szegény, szegény én. :o)