2007. október 11., csütörtök

Gépszíj

Berántott, biza. Mer'hogy bazi sok a teendő. Hétvégén egy drámapedagógus rendezvény lesz, és Bikkfa bevállalta hogy a szervezés orszlánosabbik részét mecsinyázza. Meg is csinálta, már csak kettőt kell aludni, hogy megtudjuk, hogy sikerült a csinálás.
Közben persze tanítok ezer helyen: itthon, középsuliban, nyelvsuliban. Tehát óratervet készítek, dolgozatot javítok, tantervet és tanmenetet írok. Élvezem, hogy van mit tenni. Mindennek tetejébe most már heti két tréningünk is van, aminek fejlesztő hatásait nem lehet tagadni. Egyre jobban jön össze a banda, mindenki oldottabb és ügyesebb. Sőőőőt! Hétfőnként eztán gyerekszínjátszót is tartok zömmel öt-, hatodikas gyerkőcöknek, amiről (mármint az eddigi első foglalkozásról) egészen pozitív visszajelzést is kaptam.
Ezzel együtt alaposan beletenyereltem a lecsóba a középsuliban. Ugyanis az egyik osztályom nem tanult. Én meg kiosztottam néhány egyest. Az osztályból páran panaszkodtak a volt osztályfőnöküknek, aki történetesen már a főnököm, ugyanis előlépett igazgatóhelyettessé. Így nem egy tanár koléga kérdezett rá, hogy mi is történt, hanem a főnököm szembesített az osztály által állítottakkal, szinte tényként kezelve azokat. Meg majd be is jön órát látogatni. Mint a munkaközösségvezetőtől megtudtam, ez nem igazán szokás, pláne nem, hogy egy másik órámra meg a másik igazgatóhelyettes ült be. Az egészben az a bosszantó, hogy emiatt az inkriminált osztályban továbbra sem a nyelvtanulás van a porondon, meg a haladás, hanem mindenféle érzelmi jelenetek.
Viszont Bikkfa új lak után néz. És keresi azt a kis pécsi ingatlant, ahová talán véglegesen bele is költözik.

Nincsenek megjegyzések: