Budapest, Budapest, de csodás...

Bambika sikeresen véve több akadályt végül megszerezte a Budapest Bár elnevezésű válogatás albumot. A múlt század első felének sanzonjait és kupléit dolgozták fel hazai "alternatív" zenecsinálók. A részletes ajánlót rábízom azért, de mindenképp le kell írnom, hogy pesti kiruccanásunknak kellemes hátteréül szolgált.

Írásom igen hosszúra kerekedett, igyekeztem különálló egységekre bontani, a könnyebb olvashatóság kedvéért.

---

Bizony Pesten jártunk a hétvégén, egész pontosan Budán. Balázst és Tomit látogattuk meg, mintegy visszaadva a nyáron kölcsönzött kenyeret. A bő két és fél napba minden belefért, vagy majdnem minden. A pénteki hajnali fél négyes kelés sajnos mindenképp. Meg egy kis lógás miatti bírság is, ami valószínüleg inkább keresetkiegészítő volt a "kedves" BKV-és alkalmazottaknak.

Pénteken aztán elzarándokoltunk két nagy szerepjátékos "szentélybe" is. Így Bambi végre láthatta azt a boltot, aminek nevét a homályos misztikum köde lengte be, valahányszor kiejtettem számon. Ott volt és elmondása szerint nagyon meg is kedvelte a Silverland-et Ó-Budán. Aztán voltunk még a Sárkánytűz pesti szaküzletében. Aztán némiképp bevásárolva visszabaktattunk és lerogytunk szállásunkon. Pihegve, kicsit elaludva hevertük ki a sűrű délelőttöt. Aztán, mint főnix, újult erővel Indultunk neki vacsorameghívásunkra.

A Trófea étteremlánc talán nem a főváros ékessége, de hogy három óra alatt van mit élvezni rajta, az kétségtelen. A gyermekkorom vállalati üdüléseit idéző belterű Visegrádi utcai kiszolgáló egység jó időtöltést nyújtott a péntek estére. Amellett, hogy voltak persze nem épp sikerült pácolású húsok, alapvetően és zömmel jóízű és porhanyos étkek kerültek ki a szakács keze alól. Még akkor is, ha a fiatalember inkább volt kedves és szép, mint szaktekintély. Széles vállainak, szőke hajának és huncut kék szemének láttán az étvágy is nagyobb lett. Nem beszélve a formás fenekéről, tyúhú, abba tényleg nem kezdek most bele. Az meg, hogy stikában kaptam egy adagot a repi pulykasaslikból, egy kedves félmosollyal körítve, tovább növelte a "szerelmemet". A diós répatortájuk fenomenális volt és pont.
Este még egy kis kotélozós beszélgetőst tartottunk Balázséknál, Tomi kezét áldja meg a Jó Ég, hogy sok ilyen kellemes (sic!) italt keverjen még. Aztán aludtunk Bambikával, mint akiket letaglóztak.

---

Szombaton reggel, mint a karácsonyi ajándékot úgy kotortuk elő pénteki szerzeményeinket. Csendben lapozgattunk és sugdosva beszélgettünk. Én szinte még a fenyő illatát is éreztem. Majd vendéglátóink ébredtével felkerekedtünk és megnéztük a tétényi Öreg Sekrestyéshez címzett fogadót. Mely nem okozott sem meglepetést sem csalódást. Olyan volt, amilyen lehetett, és amilyennek lennie kellett. A délutánt a trópuson töltöttük és egy kicsit az óceán alá is besétáltunk. Be kell valljam, határozottan kellemes meglepetés volt, amit a Campona Tropicariumában tapasztaltam. Voltak állatok, és simogattam ráját is!

Estve pedig elmentünk Újbuda legszínesebb és legszívesebb csücskibe'. A Kis Borostyán étterem messze felülmúlta mindazt, amit a honlapjuk láttán remélni mertem volna. Ez volt kis kirándulásunk csúcspontja és koronaékköve, ha szabad - és miért ne szabadna - ennyire túlzó minősítést használnom. Olyan az egész, mintha a Keresztapa filmben ülnénk, és közben valahogy mégis Krétán.

Francia sanzon szól, a falon összekacsintanak a szentek az ikonokon, a felszolgálóink olaszos temperamentummal és déltengeri vidámsággal élcelődnek egymással, viszont kedvességük felénk határtalan. Az étlap három nemzet konyháját fonja egy csokorba. És a szakácsok kitesznek magukért, de igazán. A pompás pikáns-bundás póré után, dijoni mártásos borjú végül a velencei fagylaltos fánk úgy csúszott le felé, hogy noszogatni sem kellett. Az egészet valami mese kellemességű egri kékfrankos rosé kísérte. És még, ha Bambi ölébe is dőlt az első pohár, az ahogy ezt a személyzet villámgyorsan, és a tőle telhető legnagyobb odafigyeléssel kezelte, cseppet sem rontott, sőt kicsit még csiszolt a meglelt drágakő fényét. Ahogy valamikor rég a Wittmann fiúk, én is leírom, hogy
Kiszolgálás: angyali
Konyha: üdvözítő

---

Szombat este volt még egy kis Capellás bulizós is, de azt majd később lejegyzem, a vasárnap jobbára csak a hazautazásról szólt, így azt sem most mesélem el.
Viszont ezúton elnézést kérek, mindenkedves pesti ösmerős olvasómtól, a szoros táncrend nem engedte, de majd legközelebb bepótoljuk a találkozást.