2008. február 1., péntek

Budapest, Budapest, de csodás... vol.2

Valahol ott hagytam abba, hogy szombat este egy nagyon nagyon remek helyen költöttük el vacsoránkat, és hiába kértük öt fősre asztalunk, csak nem jött egyik remélt kísérőnk sem. Vacsi után egy kisebb vargabetűvel (Bembinak nadrágcsere kellett) elindultunk bele a hatalmas éjszakába. A Ferenciek terén vártuk össze a többieket: Hugit és az ő lovagját, Steo-t és az ő gerlepár barátait. Szinte fagyásig kellett várni az utóbbiak jövetelére. És aztán nekivágtunk, hogy megnézzük magunknak az Capellát.
Steo előre az elnézésünk kérte, de mint mondta, nem biztos, hogy nagy durranás lesz ez a pótszilveszter. A sokk akkor ért, amikor Bambikával együtt kifizettünk még egy belépőnyit a ruhatárban. Pedig nem vetkőztünk alsógatyóra, sőt talán két három darab ruhát tettünk be per fő... Mégis ezerötszáz lett a vége, mert a helyes, ám oltári bunkó ruhatáros arc nem tudott visszaadni. Megérkezésünk utáni másik döbbenet a pultos srác volt. A legfelső szinten ugyanis az egyik "régi ismerősöm" egy meglehetősen jóseggű hajti pajtika adogatta az italokat. Azóta kicsit kikupálódott és úgy tűnt jot tett neki a pesti levegő. A nézők között feltűnt Andy Vajna, aki az első műsor után röviddel le is lépett. Ha befektetni akar a Capellába, akkor az egyrészt jó, másrészt a dolgok jelen állása szerint kissé kockázatos. Az átalakuló félben lévő színes kis hernyó most bebábozódva csüng, és nem tudni vajon káposztalepke vagy csodás danaisz lesz-e belőle. Koktél nincs, a néhány száz vendégre két mosdó jut, az egyik tánctér épp efelé átjáróház, az előadóknak úgy kell a tömegben felfurakodni a színpadra. De mindezzel együtt jól szórakoztunk azért. Miss Daisy hangját azóta sem feledem. És rengeteg ötletem támadt, hogy hopgyan lehetne jobban, ütősebben műsort csinálni, hogyan lehetne szerkeszteni azt, ami most inkább csak egymás után dobott etűdök egyvelege volt.
Fél ötre érkeztünk vissza Balázsékhoz, szóval nem mondhatnám, hogy hamar leléptünk. Egy darabig még beszélgetttünk hármasban a konyhában, aztán aludni térjünk. Én épp csak behunytam a szemem, és amint kinyitottam azt láttam, hogy Bambika mérgezett egér módra fötör és pakol, és noszogat engem is, hogy készüljek,mert szerinte el fogok késni. Végül még egy gyors-ebéd is belefért és a vonatot is elértük. Hogy aztán a rákövetkező pár napban kipihegjük az utazást immár itthon.

1 megjegyzés:

Artemis írta...

hello,
neked kedves Bikkfa barátom, biztosan akad jótanácsod/jóbarátod, hogy segíts:
blogomat zenésíteni hogy s mint...?
eddig csak link-elkerülövel sikerült, de terveim szerint a zene a bloglapozgatás közt kéne szóljon, s nem egy másik oldal megtekintésénél. a különbözö mp3 html-ek sem funkcionáltak, vagy nem játszottak le semmit, vagy ugyanúgy linkeltek.
nos? hm? üdv